Painter

Harmadik állomás 3th Station 2008 110x150cm olaj vászon oil on canvas

Painter

Modern Pompei II 2008 100x100cm olaj vászon

Painter

M P III

Painter

Modern Pompei IV 2008 140x90cm olaj vaszon

Modern Pompei



Gaál József

Mintha jártál volna itt egykor. Nézed a képeket, s ráébredsz, mindig magadban hordozol városképzeteket, forgalmas utakat, árnyékos sikátorokat, szökőkutas tereket, békés parkokat. Sok városban jártál, de amit magadban hordozol, minden város képzete. Örök város, időtlen benned, veled együtt tűnik el. Az időtlen város emlékei által létezik, benned torlódnak és egyesülnek a képzetek. Bárhová utazol az önmagadban hurcolt képekhez hasonlítod újabb élményeid, ezért minden képben önmagadra találsz. Utazol az idegen városban, csodálod, mert szép és kegyetlen. Szépsége az idegen tekintet által született szorongás, a kívülről figyelő, magányos lélek szemlélődése. Figyeled az embereket, sétálsz a parkban, beülsz a kávéházba, látszólag eggyé válsz az emberekkel. Feloldódva elvegyülsz vidám társasággal, és séta közben rádöbbensz magányodra, amikor ellep a belső csend, s figyeled az önfeledt embereket, a gesztusokat, a beszélő szájak mozgását, tányérok és csészék összekoccanó zenéjét, a kávéházi morajlást. Ez az a furcsa pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy valami hasonlót már ezerszer átélt. Ez az a végtelenbe nyúló pillanat, ilyenkor kilépsz az idő sodrából. Emlékezel, szülővárosodat szeretve gyűlölöd és megvetve szereted, de mégis mindent hozzá hasonlítasz, mert az első élményeket alakítod, az első tapasztalás határozza meg sorsodat. Mindig a különbségeket veszed észre, szinte álmodva megteremted a képeket, a felejtés és az emlékezés foltjai megformázzák a közös képzetet, az ecsetvonások eggyé olvasztják az embert a tájjal - házak, parkok, lombok és felhők foltjai egyetlen hullámzó stilizáció, lüktető ornamentika. Az ecsetvonások megdermedt energiái kihívássá válnak, küzdelem a múlandóság ellen. A festés folyamat, festékrétegek és időrétegek, elnyújtott pillanatok végtelenítése. Ha fotózol, a megörökített táj a kattintás pillanatában múlttá válik. Már csak emlékezel, veszteségként éled meg azt az egy pillanatot. A festmény is a veszteséggel küzd, de a megragadás mágiája, az élő ecsetvonások által jelen, valóság. A benned hordozott kép is örök jelen, azért nem felejtheted, mert a táj titokzatos és kiismerhetetlen marad. A festmények által feltörő érzések ismerősök, de kiismerhetetlenek.

Gaál József